Léteznek-e még napjainkban őshüllők? Lehetséges-e, hogy egyes dinoszaurusz fajok túlélték a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófákat? Vajon bizonyíték lehet-e erre a Loch Ness-i szörny, Mokele Mbembe, vagy a Texasi Pterosaurus? 1976-ban Texasban mialatt Arturo Padilla rendőr szokásos járőrözését folytatta, valami szokatlant pillantott meg fényszórója előtt. Úgy tűnt, egy nagy madár volt. Egy igen nagy madár. Néhány perccel később Padilla társa, Homer Galvan szintén látta a madarat. Feltűnt fekete alakja amint a levegőben végigsiklott. Mindketten vitorlázni látták a madarat. Röviddel később Alverico Guajardo, Brownsville- i lakos egy nagy zajt hallott nem messze házától az éjszakában. Amikor kinézett az ajtón, egy óriási madarat pillantott meg, amint azz udvarán áll. „Olyan volt mint egy madár, de mégsem az volt” – mondta. „Egy állat egy másik világból”. A madárról szóló szemtanúk beszámolói nem értek véget Guajardoval és a két rendőrrel. Két testvér is látott egy nagy fekete madarat denevérfejjel Bornswille mellett. Különböző esetek ütötték fel ezután a fejüket 1976 tavaszán mígnem a rádió jutalmat ajánlott fel annak, aki elfogja a madarat. Nem sokkal később a televízió egy képet közölt az állítólagos madárról, melynek hosszúságát közel két méteresre becsülték. Ahogy a média által elterjedt a hír, a Texasi Park és Vadvédelmi Egyesülete akcióba fogott attól tartva, nehogy valamilyen védett madarat lőjenek le tévedésből, mint például a gólya vagy a gém. Közzé is tettek egy kijelentést miszerint minden madár védett az állami törvények határozatában. Ugyanebben az időben számos texasi tanár mondta, hogy vezetés közben láttak egy különös madarat ahogy repült. Szárnyainak fesztávolságát körülberül négy méter szélesnek határozták meg. Az egyik tanár leellenőrizte a madarat az iskolai könyvtárban és megállapította: egy Pterosaurusról van szó. A Pterosaurus a hüllők rendjébe tartozó madár volt, amely 65 millió évvel ezelőtt élt. A Pterosaurusok voltak az első repülni tudó állatok, melyek rendelkeztek csigolyákkal. A szárnyuk hártyás volt, mely a nyakuktól indult egészen a bokáikig, befedve egész testüket. Szárnyaikon elcsökevényesedett újjak helyezkedtek el. Akárcsak a denevérek, nekik sem volt tollazatuk. A számítógépes elemzések alapján a Pterosaurusok nagyon lassan szárnyaló állatok voltak, jó ereszkedőképességgel. Egy kifejlett Pterosaurus fordulóköre mintegy 20 méter lehetett. Mit csinálhatott tehát egy Pterosaurus Texasban a 20-dik században? Különös módon nem csak Texas az egyetlen otthona a repülő hüllőknek az utóbbi időben. 1923-ban egy író, Frank Melland, aki Észak Rhodesia-ban dolgozott Afrikában, könyvében egy különös repülő lényt említ meg. A madarat, amit Melland is látott, a helyiek kongamato-nak nevezik. Szárnyainak fesztávolsága szntén négy és hét méter közötti, valamint csőre fogakkal volt tele. Szárnyain nem voltak tollak és hasonlított a denevérre. Melland kezébe vett egy könyvet, melyben illusztrációk voltak a Pterosaurusról, amit megmutatott a helyi törzs vezetőjének. Mellandnak minden törzstag egytől-egyik gondolkodás nélkül rávágták a képekre, hogy az a kongamato. Nem csak Melland volt az, aki látta ezt a madarat. 1942-ben R.S Pitman szintén említést tett erről a repülő lényről, amely ugyazon a területen bukkant fel, ahol Melland is tevékenykedett: „A legcsodálatosabb ebben a madárban az, hogy olyan mintha egyszerre lenne madár s denevér. Gigantikus mérete pedig az őskori Pterodactylus-al vetekszik.” Eddig még senki sem talált élő Pterosaurust sem Afrikában sem Texasban. Nem lehet inkább, hogy amit az emberek vélni láttak,  egy nagy, a tudomány számára ismert, de ritka madár? A legnagyobb amerikai madár a kaliforniai kondorkeselyű. A lenyűgöző, 270 centiméteres szárnyfesztávolsága alapján akár ezt a madarat is azonosíthatták tévesen Texasban. Ez egy nagyon ritka és veszélyeztetett madár, amely kevésbé valószínű, hogy olyan távolra kerüljön a nyugati parttól anélkül, hogy bármelyik madármegfigyelő észrevenné. Van még egy madár, melynek léte inkább legenda mint tény, amellyel vonhatunk párhuzamot a Texasi Pterosaurussal. A viharmadárról van szó. A viharmadarak az amerikai őslakosok legendáiban élnek. A madarak vihart keltenek hatalmas szárnycsapásaikkal, vakító fénysugarat kibocsátó szemük pedig villámokat okoz. Ezek az erők képezhetik a madár legendájának magját, mégis van néhány észak amerikai beszámoló hatalmas madarakról, melyek leírása megegyezik a viharmadáréval. A viharmadárról szóló beszámolók leginkább Pennsylvania vad régióiból érkeztek. 1969-ben egy helyi sheriff felesége egy hatalmas madarat pillantott meg amint a halászkikötő közepén ült. Amikor a madár felszállt, szárnyainak hossza több mint 20 méteresnek tűntek. Egy másik eset kicsit keletebbre történt, New Jersey partvonalában, ahol 1970-ben többen láttak egy repülő lényt, melynek szárnyai hasonlítottak egy repülőgépéhez. Lehet-e akkora szárnya egy viharmadárnak mint egy repülőgépé? Minden idők legnagyobb repülő állata a Quetzelcoatlus volt. Szárnyainak fesztávolsága akkora volt mint egy kisebb repülőé (12 méter), súlya több mint 200 kg volt. A Quetzelcoatlusok szárazföldön éltek és keselyűkhöz hasonló életformát folytattak. Hosszú nyakkal rendelkeztek, mellyel a levegőből is tudtak harapni az elhullott dinoszaurusz tetemekből. A Quetzelcoatlus egy elég érdekes állat, olyannyira, hogy vissza is vezet minket Texasba. Az első Quetzelcoatlus fosszíliákat a texasi Big Bend Nemzeti Parkban találták meg 1972-ben, mindössze négy évvel azelőtt hogy látták a Texasi nagy madarat. A két dolognak vajon köze van egymáshoz? Egy őshüllő rejtőzködne Texasban már 65 millió éve? Vagy csupán a Quetzelcoatlus felfedezése után négy évvel tévesen azonosítottak volna olyan madarat mint a barna pelikán vagy a keselyű? Talán sohasem fogjuk megtudni, mert az 1976-os észlelések után a beszámolók megfogyatkoztak. Ha a Pterosaurus valaha is létezett korunkban, úgy tűnik újra rejtőzködik. De talán nem örökre. Hat évvel később, 1982 szeptember 14-én James Thompson vezetés közben a texasi Los Frenos mellett valami nagy dolgot látott amint alacsonyan suhant a levegőben az autópálya felett. Kocsijával megállt, majd nézte a madarat amint csapdosott szárnyaival. Thompson szerint a madár fekete vagy szürke színű volt. Teste durván redőzött volt. Szárnyain, melyek öt méter hosszúak lehettek, nem voltak tollak. Amikor Thompson hazament, fellapozott egy könyvet, ahol megtalálta az állat képét. Egy Pterosaurust ábrázolt. Bár korai még levonni a következtetéseket, minden jel tehát arra mutat, hogy egy rég kihaltnak hitt repülő őshüllővel van dolgunk, amely valahogy túlélhette a nagy őskori katasztrófákat és alkalmazkodott a folyamatos éghajlat és élővilág változásaihoz, ügyesen elrejtőzve a civilizáció elől. Már csak a kérdés az, hogy mikor fognak újra felbukkanni ezek a rejtélyes madarak és ha felbukkannak, sikerül-e majd elfogni egyet? A kérdések továbbra is nyitva állnak.